Tóth Barnabás filmrendező

Tóth Barnabás filmrendező

Tóth Barnabás rendező filmjei már kétszer kerültek az Oscar díj közelébe, a legjobb tíz film közé. Saját filmjei mellett számos nagy külföldi produkció gyártásában is részt vett. Ebben az interjúban beavatja az olvasókat a rendezés mibenlétébe és abba, hogy miként is működik itthon ez a szakma.

Kaposi Márton Bálint interjúja.

Kaposi Márton Bálint: Hogyan írná le a munkát, amit végez?

Tóth Barnabás: Annak a munkának, amit végzek íróként és rendezőként, két nagy alcsoportja van. Az alkalmazott írás, rendezés, és szerzői írás, rendezés. Az utóbbival kezdem, mert talán az áll hozzám közelebb. Ezekben az esetekben egy saját ötletemet fejleszthetem először egy két oldalas írássá, aztán egy tíz oldalas írássá, aztán egy teljes forgatókönyvvé, majd találhatok hozzá helyszíneket, színészeket, kereshetek hozzá pénzt. A pénz szerzés mindig a legnehezebb és leghosszabb folyamat. Végül megrendezhetem, megvághatom, és piacra dobhatom a kész filmet. Aztán van a másik, amelynek szintén megvannak a maga szépségei, amikor megkeresnek egy forgatókönyvvel, novellával, regénnyel, vagy már létezik egy sorozat, akár már többedik évaddal, és ezekbe bekapcsolódok. Általában ezekben az esetekben inkább rendezőként, de volt olyan, hogy például írat a Családi titkokat, vagy rendeztem, de nem írtam A mi kis falunkat. Ezekhez ilyenkor más fajta képességek kellenek, nem kell akkora elmélyülés, akkora fantázia, inkább szakmaibb dolgok kellenek, főleg a rendezéshez, leginkább, hogy beleférj az időbe. Pluszban, ha ezekbe bele tudsz vinni egy kevés sajátosságot, valami különlegest, akkor azt szeretik.

KM: Min múlik, hogy valaki rendezhet?

TB: Ahogyan az idő múlik, és szerencsés esetben az ember eltölt minél több időt a pályán, én pl.: már tizenhét éve diplomáztam, 2003-ban, úgy egyre több helyre hívják, arányaiban több lesz egyre a megkeresés, kevesebbet kell neked pedálozni és kaparni. Ez persze csak az alkalmazott rendezésre vonatkozik. Persze néha megesik olyan, hogy egy producer felhív, hogy: Na, milyen terveid vannak? de ez a legritkább. Általában ma már inkább konkrét tervekhez keresnek rendezőt, ahogyan mondjuk Amerikában is. Az elején kell nagyon teperni, amikor az ember az első vizsgafilmjét megcsinálja, bármelyik egyetemre is megy. Ott rengeteget kell próbálkozni, tanulni belőlük, sok kis olcsó filmet csinálni, akkor el kell kezdeni vadászni, producereket, gyártócégeket, el kell menni asszisztensnek.

Végig kell járni a ranglétrát. Nagyon kevés az olyan ember manapság, aki berobban egy filmmel, és onnantól kezdve elárasztják megkeresésekkel.

Erre már a legnagyobb amerikai rendezőknek sincsen lehetősége, pl.: a Scorsese szintű rendezőknek is mér a streaming szolgáltatókhoz kell menni, hiszen ott van arra lehetőség, hogy kidolgozzanak saját ötleteket. Manapság a HBO, a Hulu, a Netflix, nem beszélve a torrent oldalakról, olyan mennyiségű kínálatot adnak az embernek a kanapén ülve, hogy azzal nem lehet versenyezni.

KM: Ha már a torrent oldalakról beszélünk, hogyan érinti önt rendezőként, hogy a filmjeit esetleg visszalátja egyes illegális megosztó oldalakon?

TB: Egyáltalán nem zavar már, nincsenek illúzióim. Akár egyfajta sikerként is elkönyvelheti az ember, mert ha már fent van, akkor az azt jelenti, hogy van rá valamilyen mennyiségű igény. Nyilván, az ember szeretné, hogy a filmje termeljen valamennyi hasznot, és próbálja elérni, hogy legalább addig ne kerüljön fel az internetre amig a mozikban fut, ha már egyáltalán eljut a mozikba. Viszont miután az adott filmet leadják a tévében, azután már szinte esélytelen, hogy ne kerüljön fel valamilyen formában az online térbe.

KM: Mi a kedvenc része a szakmájában?

TB: Nehéz konkrétan kiemelni egy részt, de amikor a moziban a vásznon látod a filmet, a közönség pedig nevet, vagy elérzékenyül, odajönnek gratulálni, azért az remek érzés.

KM: Milyen projekteken dolgozik jelenleg?

TB: Jelenleg több projekten is dolgozom. Megkerestek egy Hofi Gézáról szóló filmtervvel, ezt nem én írtam, csak rendezném. Ez a humorista és a kommunista rendszer kapcsolatáról szólna. Egy másik projekt, amin jelenleg dolgozok, boszorkányokról szólna, Könyves Kálmán idejében, akiket egy falu egy részén bezárva tartanak. Az ő lázadásukról szólna a film, egyfajta középkori akciófilmként.

KM: Mit csinál egy rendező, amikor éppen nem rendez?

TB: A rendezői munka nagyrészt nem a tényleges rendezésről szól. Számokkal kifejezve 8:2 arányban szól a háttérfolyamatokról: írás, pénz szerzés, alkotási folyamatokról, és a tényleges filmforgatásról. A filmforgatás, ami a húsz százalékot teszi ki ugye, az is három részre oszlik. Az első része, a stáb összegyűjtése, a caszting, helyszín keresés és választás. A második része, ami a tényleges forgatás. A harmadik részét pedig a vágás, hangkeverés és fényelés teszi ki. Tehát az év nagy részében a rendező pénzt gyűjt, házal az ötletekkel, tárgyal, ír, alkot.

KM: Az egyetem elvégzése után, mihez tud kezdeni egy frissen végzett rendező?

TB: Olyan nem igazán fordul elő, hogy egyből megkap valaki egy nagyobb munkát az egyetem után rögtön. Ebben a szakmában is végig kell járni a ranglétrát. El kell menni dolgozni különböző filmforgatásokra, asszisztensnek, gyűjteni kell a tapasztalatot, és előbb utóbb összejönnek egyre nagyobb munkák. Én a pályám elején folyamatosan kerestem a pályázatokat, nem óriási pénzekről beszélünk, egy-két ezer eurós pályázatokról, és ezekből igyekeztem kihozni a maximumot.

Az egész szakmában jellemzően, de főleg az elején, nagyon kitartónak kell lenni, sokan lemorzsolódnak.

Akik otthagyják a filmezést, rendszerint a tévéhez mennek, vannak, akik megelégednek mondjuk rendezői diplomával egy tévés szerkesztői állással.

KM: Meséljen a nagy külföldi produkciókban végzett munkáiról!

TB: Számos nagy külföldi produkciót forgatnak Magyarországon, és többet

forgattak itt régebben is. A legnagyobb ilyen film, aminek a forgatásán dolgoztam, az Asterix és Obelix: Isten óvja Britanniát volt, melyben rendezőasszisztensként dolgoztam. A rendezőasszisztens feladata ebben az esetben az volt, hogy a francia rendező, és az ő szintén francia asszisztense, aki az igazi „hadvezér” volt, azután én a stáb teljes magyar részét koordináltam. Ez egy nagyon kemény, fárasztó feladat, mert egy húszmillió eurós összköltségű film esetében nem lehet késlekedni, ha a felvétel előtt negyven perccel változik meg egy kosztüm, akkor negyven perc alatt kell az újat beszerezni, nem lehet csúszás. Emiatt a rendező asszisztensi munka óriási energiabefektetés.

KM: Mitől válik egy film, például az ön által rendezett, Akik maradtak ilyen sikeressé, a te esetedben Oscar listás filmmé?

TB: Ehhez általában az kell, hogy kritikusok szeressék. Sajnos nagyon ritka az, hogy a kritikusok és a nézők is egyaránt szeretnek egy filmet. Az, akik maradtak esetében a siker alapja az, hogy egy nagyon tehetséges stábbal dolgozhattam, remek színészekkel. Amögött, hogy a film elérjen az Oscar listára, kellett a Magyar Filmalap, a Magyar Oscar Bizottság, támogatása, hosszas lobbizással el kellett érni, hogy ezt a filmet indítsák Magyarországról az Oscar díjért, kellett találni egy amerikai forgalmazót, ami szintén hatalmas munka volt, majd a többi már a kritikusokon és a döntőbizottságon múlott. Végül eljutottuk a kilencvenhárom filmet tartalmazó listából a legjobb tíz közé, innen nem jutottunk tovább, amelynek természetesen megvannak a maga okai, lenne, amit így utólag másként csinálnék, de ezt így is nagy sikerént könyvelhettük el. Az pedig, hogy a nézőket tekintve miként lesz egy film sikeres, nagyban múlik a témán, a befogadhatóságon. Az, akik maradtak esetében a filmnek nem volt könnyű dolga, hiszen a világháború utáni holokauszt túlélők története sokkal keményebb téma, mint mondjuk egy Marvel filmé.

KM: Volna valamilyen tanácsa azoknak, akik a filmes szakmán, a rendezőségen gondolkodnak?

TB: Napjainkban a mobiltelefonok is már olyan képminőségben rögzítenek, amellyel érdemes már videókat, kisfilmeket készíteni. Ki kell menni videókat készíteni, esetleg a barátokkal együtt, majd megmutatni a családnak, aztán a nagyobb családnak, majd az egész osztálynak, majd feltölteni YouTube-ra, hiszen a videómegosztóval is már sok embert el lehet érni. Csinálni, kell, kitartónak kell lenni, próbálkozni kell.

Kaposi Márton Bálint – Mi leszel, ha nagy leszel?

Kategória: Egyéb

Kaposi Márton

Szeretnék segíteni a nyitott kortársaim számára, akik nem tudják hol tanulnának tovább, mivel szeretnének foglalkozni. Minőségi alternatívát szeretnék nyújtani a nagy pályaorientációs napokra. Remélem, hogy a cikkeim, posztjaim, interjúim azok számára is hasznosak lehetnek, akiknek van már elhatározása a pályaválasztás terén, hiszen esetleg a választott munkájukról is többet megtudhatnak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük